Ki ne vágyott volna már arra, hogy egyetlen távirányítóval mindent uralhasson maga körül - beleértve a gyerekeket, az asszonyt, az időt és az univerzumot. Michael Newmannak (Adam Sandler) ez megadatik. Az univerzális távirányító megváltoztatja egész életét: áttekerheti a reggeli készülődést, az unalmas családi vacsorákat, lehalkíthatja a követelőző kutyát és nézheti a baseball-versenyt a feleségével (Kate Beckinsale) történő vitatkozás közben. Kérhet audiókommentárt életéhez (a Jégkorszakbeli Sid hangján) és a közvetlen jelenetválasztással bármikor visszaléphet kedvenc pillanataiba. Ám ennek megvan az ára: amit egyszer áttekert, az mindig felgyorsítva jelenik meg, és ez nem csak a munkába ölt órákra vonatkozik, hanem a családdal töltött időre, és a szeretkezésekre is.

 

A film maga semmilyen újítással nem szolgált: a cselekmény többé-kevésbé kiszámítható, ahogy a happy end is. Vonatkozik ez sajnos a karakterekre is: az elfoglalt, elsősorban a munkájának élő apa, a háziasszony, folyton zsémbeskedő szuperszexis feleség, a csintalan gyerekek, akiknek hiányzik az apjuk, és az időnként fel-felbukkanó nagyszülők. Kár, hogy ezen mellékszereplők jellemét nem sikerült annyira kidomborítani: ez amolyan egyemberes-film, mely Michaelről szól, elszürkítve mellette mindenkit. A híres-neves szereplőgárda ugyan tudott némi színt csempészni játékba, de inkább csak egy-egy epizód erejéig, lendületük valahogy nem tart ki végig. A poénnak szánt megnyilvánulások az esetek nagy részében semmitmondóak, bár lehet, hogy ennek a szinkron az oka: az eredeti szövegkönyvvel olykor köszönőviszonyban sincs a magyar változat. Előfordulnak viszont olyan viccesnek szánt jelenetek, melyeket sajnos a legnagyobb erőfeszítéssel sem lehet a fordítás számlájára írni: ilyen például az apa folyamatos trágár beszéde, a kutyák állandó fajtalankodása egy szerencsétlen plüsskacsával, vagy a főnök elbélgázosítása.

 

Szerencsénkre időnként történik valami a vásznon, ami túlélte a fordítást (ferdítést) amin elmosolyodunk, így nem követeljük vissza a mozijegy árát a film végén. De nem ez az egyetlen indok: a figyelmes szemlélő, ha szemet huny a "műalkotás" rágógumi-jellege, és olykor A Minden6óra hajazó cselekménye felett, mondanivalót vesz észre benne! És nem csak a hagyományos "ne-játssz-istent-mert-bajba-kerülhetsz" jellegű elrettentést, inkább életmódbéli tanácsokat a rohanó életről, és a család fontosságáról. Michael maga gyorsította fel életét, hogy hamarabb túlessen a kellemetlen eseményeken; ilyenkor robotüzemmódba kapcsolt, és később nincsenek emlékei ezekről a pillanatokról. Akkor kezdi el ezt súlyos problémaként érzékelni, amikor rádöbben, hogy évek estek ki, így lemaradt gyermekei felcseperedéséről, apja haláláról és saját válásáról egyaránt. Tönkremegy lelkileg, tönkremegy fizikailag, és egy napon a kórházban ébred zsírleszívás és infarktus után. És végül úgy jár, mint a kutya, aki csak kódorog az utcán, szaglászik mindenhova, majd egy nap elüti az autó, és meghal... Legalábbis majdnem pont így jár. Emlékeztető ez mindazoknak, akik számára a munka mindenekfelett, akik negyvennyolc órát akarnak egy napba belezsúfolni, akik elhanyagolják a családjukat, miközben éppen értük dolgoznak. Igazi erkölcsi prédikáció lenne a film, ha a készítők bátrabbak lettek volna, és nem adnak még egy esélyt a főszereplőnek álomnak álcázva az egész filmet - persze a klisének része, hogy álom végén újra a kezébe adják a választást. Sajnálatos módon nem mertek eltérni a hollywoodi sémáktól és hagyni, hogy hősünk tényleg megbűnhődjön saját hibáiért, mint az a bizonyos kutya...

 

 

 

Eredeti cím: Click

Ősbemutató: 2006. június 22.

Hazai bemutató: 2006. augusztus 31.

Játékidő: 107 perc

 

Rendező: Frank Coraci

Szereplők: Adam Sandler, Kate Beckinsale, Christopher Walken, David Hasselhoff , Henry Winkler, Julie Kavner, Sean Astin, Joseph Castanon, Jonah Hill, Jake Hoffman, TAtum McCann, Lorraine Nicholson, Kate Cassidy, Cameron Monaghan, Jennifer Coolidge

Forgatókönyv: Steve Koren, Mark O'Keefe
Operatőr: Dean Semler
Vágó: Jeff Gourson

Producer: Jack Giarraputo, Steve Koren, Neal H. Moritz, Mark O'Keefe, Adam Sandler

Zene: Rupert Gregson-Williams